2012. április 2., hétfő

Sri Mrityujaya Mantra - Őszentsége a Dalai Láma előadásában

Egyszer, amikor a Dalai Láma, egyik szeretett, szerzetes barátja  ebből az életből a következőbe
tért, a Dalai Láma ült barátja ágya mellett, és óráról-órára csak énekelt, segítve barátja örömteli és a békés átkelését.
Akik jelen voltak arra kérték a Dalai Lámát, hogy engedje meg a kántálás rögzítését, megosztását a világgal. A Dalai Láma beleegyezett, de csak az alábbi feltételekkel:

A felvétel szabadon sokszorosítható, ám
soha nem szabad értékesíteni!
Használják gyógyításra!


Ez az egyik legszentebb és erőteljes gyógyító mantra, mely számtalanszor bizonyította már csodás terápiás erejét, ha rendszeresen énekelték vagy hallgatták.
A Mrityunjaya mantra segít, hogy megtaláld magadban Istent.  Az örökkévalóságig lehet kántálni. A Mrityunjaya mantra, az egyik legfontosabb maha-mantra. Ősi szanszkrit mantra lévén hatékonysága, védelme és áldása sokrétű.

A Maha mrityunjaya szó jelentése:
Nagy győzelem a halál felett.

Sívához kapcsolódik. Megszabadít a rombolástól és a tudatlanságtól a halál és újjászületés ciklusaiban.  Az élet mantrája, mely nem csak védi a fizikai testet és ápolja az egészséget, de egyben mélyen, éberen tartja a tudatot is.

Om trayambakam yajamahe
Sugandhim pusti vardhanam
Urvarukamiva bandhanat
Mrtyor muksiya mamrtat.


A teljes felvétel letöltéséhez kérlek kattints ide:

(Ha nem működik a link, kérlek, másold a keresőbe, vagy az alább megjelölt forrás oldalon keresd.)



2012. február 27., hétfő

Cangjang Gjaco, a VI. Dalai Láma szerelmes versei 5.

Kedves művészetkedvelő blogfigyelők!

Az utolsó verscsokrot nyújtom most át nektek Cangjang Gjaco, a VI. Dalai Láma (1683-1706) költeményeiből, Sári László fordításában. Remélem, tetszett nektek a sorozatunk, és élveztétek ezeket a különleges hangvételű alkotásokat!

Hajni




101

A rét egyszál virágjába
mindegyik dongó szerelmes.
Abba az egyszál széplányba
az ifjak népes serege.

102

Míg kerekét hajtja a víz,
a malom őrli a szemet.
Míg a szívét hajtja a vágy,
a lány szeretőt keres.

103

Nem nézem a ló járását,
sörénye legyen jól nyírva.
Nem nézem a lány járását,
mosolya holdsugár legyen.

104

A fehér fényű türkizkő
könnyedén gazdára talál.
Ahol szép a lány, tündöklő,
ott sóvár ifjak sora áll.

105

A vágyódásból bűn fakad,
a bűnből hamis képzetek.
Pedig a lelkek, szegények,
csupán szeretni akarnak.

106

Kismadár, hegyek lakója,
nyújts szívemnek menedéket!
Odalent, a völgy mélyén majd
én adok megnyugvást néked.

107

Burjánzó, pompás ligetünk
mindentudó papagája!
Hová szökött, hol rejtőzik
szívem ékes úr-asszonya?

108

A kis rigó a Déli Völgy
dús erdeinek lakója.
Ám dala Indiáig zeng
a kis tibeti rigónak.

109

Úgy döntött egyszer egy majom,
hogy nap nap után lopni jár.
S míg lopott, becsukta szemét.
Csakhogy másoké volt nyitva,,,

110

Észrevétlen hull a sok mag
a tettek termőföldjébe.
Ha gyümölcsei beérnek,
le kell őket szüretelned.

111

Lent délen, forró ég alatt,
bőkedvű lányok közt élnék
végtelen hosszan s boldogan,
ha megengedné s Halál.

112

Tested ízes húsú barack,
vágyad sohasem apadó.
Hogy' járjak hát a Tanítás
vágyakat tagadó útján?

113

A Nyugati Hegy csúcsáról
fehér felhő száll az égre.
Egy lány áldoz istenének,
hogy a lelkem megtarthassa.

114

Hirtelen erős szél támadt,
s fújt, csak fújt szülőfalumból.
Hozzám röpítette első
szerelmem gyermekkoromból.

115

A tejet a víztől széjjel
választja a teknősbéka.
Szeretők lelkét a testtől
senki sincs, ki szétválassza.

116

Kedvesem és én döntöttünk:
csillagtáblán vetünk sorsot.
Házasságra semmi remény,
elszegődünk kolostorba.

117

A templom galambja eltűnt.
De a macskát azért ne bántsd!
Üres beszéddel ne illess!
Mi közöm mások vétkéhez?

118

Azt mondom, hogy fehér selymen
a rajzolat csak folt, piszok.
Azt mondod, hogy ha kedvem van,
írjak rá egy tintarajzot.

119

Holdarcát selyemkendővel
feded: lágyan rásimítod.
A Halál Ura, ím ítélt.
Fájdalom tövise éget.

120

Szeretetből felhő támad -
áldott a felhő az égen.
Szenvedésből vad szél támad -
űzi a felhőt az égen.

121

A falak közt vihar támadt,
s bár a kapukat bezárták,
szele mindenütt port kavart.
Ki tudná ezt letörölni?

122

Három Idó! Nagy Tanító!
Nap és Hold fölött trónoló!
Ki a Földön mindentudó,
csak te vagy: Múlt, Jelen s Jövő!

123

A bűn pompás és bűvölő,
csillogó, színes buborék.
Mikor a Tudás eléri,
szertefoszlik a ragyogás.

124

A hegyi kristály-palota
fehér oroszlán otthona.
Aki annak tejét issza,
magának többé nem ura.

125

Helyes Tudásnak istene,
középső égben lakozó!
Tudást adtál: tudom bűnöm.
Kegyelmet adjál most nekem!

126

Erény titokzatos ura,
ékesség, szentség temploma!
Ha a szél téged megingat,
én biztos nem gyalázkodom.

127

A vajban a tej nem látszik,
a Tanítás néma titok.
Tudásból nem-tudás fakad,
szívedre bízd látásodat!

128

A lelkem égi származék,
nem érinti a földi lét.
Szenvedése tűnő felhő,
az elborult ég látomás.

129

Az érzékek felismerik
az elme képzelgéseit.
Hamis és való, innenső
és túlsó - szétválasztható.

130

Míg szirmot bontott, elkésett,
a dongó nem várhatta meg.
Majd a szerelmük várja meg,
míg újra testet öltenek.

131

Ha már hervad selyem-szirma,
virágát a méh elhagyja.
Az ifjú lány se látja meg
a vénülő legényeket.

132
Izzó a vágy, tüzel a vad,
szarvasbika hívja párját.
Szerelmes hévvel kért a lány,
s dalolta szomorú dalát.

133

Lent a néptelen völgy ölén
szerelmes ifjú dala zeng.
Rá csak a hegyoldal felel,
szél fúj füves tisztásain.

134

A bércről kiáltás hangzott,
nem volt, ki feleljen, senki.
Szerelmes szóval vallottam,
nem értette a szót senki.

135

Ha a lelked is tisztulna,
mikor a tested víz mossa,
az aranyhal is egyenest
a nirvánába juthatna.

136

Ha emberek közt a láma
a sárgabarna bő csuha,
állatok közt élenjáró
az aranytollú vadliba.

137

Ha bírni a Tan eszméit,
szavak tudását jelenti,
egy rátermett papagáj is
szólhat a Magasztos helyett.

138

Ha szerzetesnek állani
lehet esküszókkal csupán,
lehet buddhává lenni is,
más szavakat visszhangozván.

139

Ha buddhává lehetnek, kik
elleneiket lebírják,
a vadon élő állatok
lesznek legelébb buddhává.

140

Ha szerzetesként élhetnek,
kik gyönyöröknek áldoznak,
A Kincsőrző Kígyódémon
máris buddhává változhat.

*

Tudást Őrző Tiszta Tenger
Szerelemről már nem dalol.
Hallgat, miképpen mindazok,
akikről szólnak a dalok.

/Fordította: Sári László/

2012. február 19., vasárnap

Cangjang Gjaco, a VI. Dalai Láma szerelmes versei 4.

Kedves művészetkedvelő blogfigyelők!

Cangjang Gjaco, a VI. Dalai Láma (1683-1706) költeményeinek gyűjteményét ezúttal Sári László fordításaival folytatjuk. Kellemes olvasást a csodálatos tibeti versekhez!

Hajni


65

Látván virágok hullását,
feketére száradását,
eltűnődöm: ez a vénség
ifjú lányként virult egykor!

66

E világnak minden dolga
vízben tükröződő kép csak.
Lásd s tudd: e tűnő rajzolat
sohasem lehet valóság.

67

Kicsi leány! ha te hegyi
kolostorba vonulnál, én
minden vagyonomat annak
a szent kolostornak adnám.

68

Ó, te egy-éji szerető!
Légy enyém már alkonyattól!
Oly közel a hajnalóra,
mely úgyis elválaszt minket.

69

Virág nyílott, elhervadott,
teljesült a vágy s hanyatlott.
Mint a méh az aranyszárnyú,
megértettem ezt magam is.

70

A vágy gúzsba kötve húz át
új testbe a halál után.
Ám, ha vágyam kioltanám,
szidna s kacagna minden lány.

71

Mint lehullott virág szirma,
annyit ér a hűtlen kedves.
Mosolya, szép foga villan,
de szívem nem boldogítja.

72

Szüleim úgy határoztak,
vegyem feleségül a lányt.
Gyermekkorom kis kedvese,
mi lesz hát velünk ezután?

73

Nem eszem hullott barackot,
nem kell ehetetlen vackor.
Nem veszek zsémbes szeretőt,
nem kell káromkodós asszony.

74

Ivott, hódított az ifjú,
s a szépasszony vállán elaludt.
Reggel egy rőt, begyes kakas
hangos szóval ébresztette.

75

Ifjú leány, szép, heves: bor
s tea - ím, vágyunk tárgyai.
Halál után istentestben
többé nem lesz részed bennük.

76

Születésből halálba térsz,
meg kell válnod kedvesedtől.
Két lét közt, szűk ösvényen
csak az emléke vigasztal.

77

A szerelem hegyormain
szomorúvá lett a szívem.
De hegyi kolostoromba
nem enged a féltékenység.

78

Örvendezhet bár a fösvény,
csupán önmagát ámítja.
Majd mikor görcsét oldja,
boldogságát megtalálja.

79

Szarvasbikák, díszgúnárok,
enyelgések, könnyű lányok.
Éjjel-nappal botorságok,
se család, se barátságok.

80

Azt gondolja, kívánatos.
A testét tejben füröszti,
s azt meséli hazug szóval,
hogy nem volt még soha párja.
Ó, csak nem testéből árad
keserű bűze a szennynek?

81

Fogadalom nélkül öltött
barátcsuhát s gőgösen jár.
Vádolnak, ha nem tettem is,
én, a kis fekete varjú.
Nem vádolják, pedig tette,
ő, a szürke mongol héja.

82

E ház fala, bizony vékony.
Megtiltom hát neked, te lány,
hogy házamban sikoltozzál!
Még megszólnak az emberek.

83

Az aszályt a szikkadt síkon
futó zápor nem enyhíti.
Szenvedélyes szeretőre
több időt kell fordítani.

84

Beteljesülve se csökken
a vágy, az életre szóló.
Ha férfi s nő kötést tesznek,
a lét társas útját járják
örökkön-örökké, míg a
túlsó boldogságig érnek.

85

Égi teremtmény, isten-lány,
szeretet nélkül szerető!
Égi táltosé járásod,
földi lépteid - botlások.

86

A havasi völgy pázsitján
pompáznak karcsú tárnicsok.
Ne siess kis sárga dongó!
Megvárnak lent a virágok.

87

Ékes arcú, szép kedvesem!
A jó kígyódémont kérem,
vegye rá a Halál Urát,
együtt maradjunk odaát.

88

Arca tiszta, ragyogó, mint
hangarózsa fehér szirma.
Hogy a szíve gonosz volna?
Ártalmatlan kis fegyver az.

89

Míg bírja szirmát, a fürge
méh rátalál, majd tovább száll.
Sosem hervadó virág nincs -
szerelmes méh lesz a hű társ.

90

A tested hússzirmú virág,
temető kertjében nyíló.
Lelked szélfútta madártoll,
a halál szűk ösvényén száll.

91

Elmúltak az ifjú évek,
a bűn s a szégyen itt maradt.
Szívrabló, szép istennőm! Tölts
e bűnben még egy éjt velem!

92

Mint pelyhes madárfióka,
oly piciny s gyönge vagy, kedves!
Nagy úr az, ki holtig tiltja
szerelmünk, és hogy óvjalak!

93

Kívül - hűvös sáfránylevél,
bent - lágy szirmú lótuszvirág.
Arca - rideg szomorúság,
szíve - gyönge szeretőé.

94

Egyenes, szilárd lélek ő,
ne légy gyenge, hajladozó!
Szerelmének nem vet véget
a szűnő lét, múló idő.

95

Nem anya szülte ezt a lányt,
papírból készült, vagy fabáb.
Kicsi kedvesem! Szerelmed
csupán zörgő papírvirág.

96

A láma szent tanítása:
Bármit ígér, bárhogy kérlel,
ha nő, ki titkod kérdezi,
megbánod, ha felelsz neki!

97

Foghatsz halat vashoroggal
a tó sötét mélyéről is.
Holdarcú szeretőd titkát
lelke mélyén föl nem leled.

98

Szülői áldást nem kértem,
elmentem szeretőm után.
Ha elhagy, én önfejű lány,
beteljesítem az átkot.

99

A mangófa íze fanyar,
de gyümölcse édes, finom.
Ki lánya vagy, nem érdekel,
de gyönyörű tested - nagyon.

100

A könnyű nők jó szeretők,
de hebehurgyák, fecsegők.
Kibeszélik elődjeid,
s mindenki tud majd rólad is.

/Fordította: Sári László/