Kedves művészetkedvelő blogfigyelők!
Az utolsó verscsokrot nyújtom most át nektek Cangjang Gjaco, a VI. Dalai Láma (1683-1706) költeményeiből, Sári László fordításában. Remélem, tetszett nektek a sorozatunk, és élveztétek ezeket a különleges hangvételű alkotásokat!
Hajni
101
A rét egyszál virágjába
mindegyik dongó szerelmes.
Abba az egyszál széplányba
az ifjak népes serege.
102
Míg kerekét hajtja a víz,
a malom őrli a szemet.
Míg a szívét hajtja a vágy,
a lány szeretőt keres.
103
Nem nézem a ló járását,
sörénye legyen jól nyírva.
Nem nézem a lány járását,
mosolya holdsugár legyen.
104
A fehér fényű türkizkő
könnyedén gazdára talál.
Ahol szép a lány, tündöklő,
ott sóvár ifjak sora áll.
105
A vágyódásból bűn fakad,
a bűnből hamis képzetek.
Pedig a lelkek, szegények,
csupán szeretni akarnak.
106
Kismadár, hegyek lakója,
nyújts szívemnek menedéket!
Odalent, a völgy mélyén majd
én adok megnyugvást néked.
107
Burjánzó, pompás ligetünk
mindentudó papagája!
Hová szökött, hol rejtőzik
szívem ékes úr-asszonya?
108
A kis rigó a Déli Völgy
dús erdeinek lakója.
Ám dala Indiáig zeng
a kis tibeti rigónak.
109
Úgy döntött egyszer egy majom,
hogy nap nap után lopni jár.
S míg lopott, becsukta szemét.
Csakhogy másoké volt nyitva,,,
110
Észrevétlen hull a sok mag
a tettek termőföldjébe.
Ha gyümölcsei beérnek,
le kell őket szüretelned.
111
Lent délen, forró ég alatt,
bőkedvű lányok közt élnék
végtelen hosszan s boldogan,
ha megengedné s Halál.
112
Tested ízes húsú barack,
vágyad sohasem apadó.
Hogy' járjak hát a Tanítás
vágyakat tagadó útján?
113
A Nyugati Hegy csúcsáról
fehér felhő száll az égre.
Egy lány áldoz istenének,
hogy a lelkem megtarthassa.
114
Hirtelen erős szél támadt,
s fújt, csak fújt szülőfalumból.
Hozzám röpítette első
szerelmem gyermekkoromból.
115
A tejet a víztől széjjel
választja a teknősbéka.
Szeretők lelkét a testtől
senki sincs, ki szétválassza.
116
Kedvesem és én döntöttünk:
csillagtáblán vetünk sorsot.
Házasságra semmi remény,
elszegődünk kolostorba.
117
A templom galambja eltűnt.
De a macskát azért ne bántsd!
Üres beszéddel ne illess!
Mi közöm mások vétkéhez?
118
Azt mondom, hogy fehér selymen
a rajzolat csak folt, piszok.
Azt mondod, hogy ha kedvem van,
írjak rá egy tintarajzot.
119
Holdarcát selyemkendővel
feded: lágyan rásimítod.
A Halál Ura, ím ítélt.
Fájdalom tövise éget.
120
Szeretetből felhő támad -
áldott a felhő az égen.
Szenvedésből vad szél támad -
űzi a felhőt az égen.
121
A falak közt vihar támadt,
s bár a kapukat bezárták,
szele mindenütt port kavart.
Ki tudná ezt letörölni?
122
Három Idó! Nagy Tanító!
Nap és Hold fölött trónoló!
Ki a Földön mindentudó,
csak te vagy: Múlt, Jelen s Jövő!
123
A bűn pompás és bűvölő,
csillogó, színes buborék.
Mikor a Tudás eléri,
szertefoszlik a ragyogás.
124
A hegyi kristály-palota
fehér oroszlán otthona.
Aki annak tejét issza,
magának többé nem ura.
125
Helyes Tudásnak istene,
középső égben lakozó!
Tudást adtál: tudom bűnöm.
Kegyelmet adjál most nekem!
126
Erény titokzatos ura,
ékesség, szentség temploma!
Ha a szél téged megingat,
én biztos nem gyalázkodom.
127
A vajban a tej nem látszik,
a Tanítás néma titok.
Tudásból nem-tudás fakad,
szívedre bízd látásodat!
128
A lelkem égi származék,
nem érinti a földi lét.
Szenvedése tűnő felhő,
az elborult ég látomás.
129
Az érzékek felismerik
az elme képzelgéseit.
Hamis és való, innenső
és túlsó - szétválasztható.
130
Míg szirmot bontott, elkésett,
a dongó nem várhatta meg.
Majd a szerelmük várja meg,
míg újra testet öltenek.
131
Ha már hervad selyem-szirma,
virágát a méh elhagyja.
Az ifjú lány se látja meg
a vénülő legényeket.
132
Izzó a vágy, tüzel a vad,
szarvasbika hívja párját.
Szerelmes hévvel kért a lány,
s dalolta szomorú dalát.
133
Lent a néptelen völgy ölén
szerelmes ifjú dala zeng.
Rá csak a hegyoldal felel,
szél fúj füves tisztásain.
134
A bércről kiáltás hangzott,
nem volt, ki feleljen, senki.
Szerelmes szóval vallottam,
nem értette a szót senki.
135
Ha a lelked is tisztulna,
mikor a tested víz mossa,
az aranyhal is egyenest
a nirvánába juthatna.
136
Ha emberek közt a láma
a sárgabarna bő csuha,
állatok közt élenjáró
az aranytollú vadliba.
137
Ha bírni a Tan eszméit,
szavak tudását jelenti,
egy rátermett papagáj is
szólhat a Magasztos helyett.
138
Ha szerzetesnek állani
lehet esküszókkal csupán,
lehet buddhává lenni is,
más szavakat visszhangozván.
139
Ha buddhává lehetnek, kik
elleneiket lebírják,
a vadon élő állatok
lesznek legelébb buddhává.
140
Ha szerzetesként élhetnek,
kik gyönyöröknek áldoznak,
A Kincsőrző Kígyódémon
máris buddhává változhat.
*
Tudást Őrző Tiszta Tenger
Szerelemről már nem dalol.
Hallgat, miképpen mindazok,
akikről szólnak a dalok.
/Fordította: Sári László/
A rét egyszál virágjába
mindegyik dongó szerelmes.
Abba az egyszál széplányba
az ifjak népes serege.
102
Míg kerekét hajtja a víz,
a malom őrli a szemet.
Míg a szívét hajtja a vágy,
a lány szeretőt keres.
103
Nem nézem a ló járását,
sörénye legyen jól nyírva.
Nem nézem a lány járását,
mosolya holdsugár legyen.
104
A fehér fényű türkizkő
könnyedén gazdára talál.
Ahol szép a lány, tündöklő,
ott sóvár ifjak sora áll.
105
A vágyódásból bűn fakad,
a bűnből hamis képzetek.
Pedig a lelkek, szegények,
csupán szeretni akarnak.
106
Kismadár, hegyek lakója,
nyújts szívemnek menedéket!
Odalent, a völgy mélyén majd
én adok megnyugvást néked.
107
Burjánzó, pompás ligetünk
mindentudó papagája!
Hová szökött, hol rejtőzik
szívem ékes úr-asszonya?
108
A kis rigó a Déli Völgy
dús erdeinek lakója.
Ám dala Indiáig zeng
a kis tibeti rigónak.
109
Úgy döntött egyszer egy majom,
hogy nap nap után lopni jár.
S míg lopott, becsukta szemét.
Csakhogy másoké volt nyitva,,,
110
Észrevétlen hull a sok mag
a tettek termőföldjébe.
Ha gyümölcsei beérnek,
le kell őket szüretelned.
111
Lent délen, forró ég alatt,
bőkedvű lányok közt élnék
végtelen hosszan s boldogan,
ha megengedné s Halál.
112
Tested ízes húsú barack,
vágyad sohasem apadó.
Hogy' járjak hát a Tanítás
vágyakat tagadó útján?
113
A Nyugati Hegy csúcsáról
fehér felhő száll az égre.
Egy lány áldoz istenének,
hogy a lelkem megtarthassa.
114
Hirtelen erős szél támadt,
s fújt, csak fújt szülőfalumból.
Hozzám röpítette első
szerelmem gyermekkoromból.
115
A tejet a víztől széjjel
választja a teknősbéka.
Szeretők lelkét a testtől
senki sincs, ki szétválassza.
116
Kedvesem és én döntöttünk:
csillagtáblán vetünk sorsot.
Házasságra semmi remény,
elszegődünk kolostorba.
117
A templom galambja eltűnt.
De a macskát azért ne bántsd!
Üres beszéddel ne illess!
Mi közöm mások vétkéhez?
118
Azt mondom, hogy fehér selymen
a rajzolat csak folt, piszok.
Azt mondod, hogy ha kedvem van,
írjak rá egy tintarajzot.
119
Holdarcát selyemkendővel
feded: lágyan rásimítod.
A Halál Ura, ím ítélt.
Fájdalom tövise éget.
120
Szeretetből felhő támad -
áldott a felhő az égen.
Szenvedésből vad szél támad -
űzi a felhőt az égen.
121
A falak közt vihar támadt,
s bár a kapukat bezárták,
szele mindenütt port kavart.
Ki tudná ezt letörölni?
122
Három Idó! Nagy Tanító!
Nap és Hold fölött trónoló!
Ki a Földön mindentudó,
csak te vagy: Múlt, Jelen s Jövő!
123
A bűn pompás és bűvölő,
csillogó, színes buborék.
Mikor a Tudás eléri,
szertefoszlik a ragyogás.
124
A hegyi kristály-palota
fehér oroszlán otthona.
Aki annak tejét issza,
magának többé nem ura.
125
Helyes Tudásnak istene,
középső égben lakozó!
Tudást adtál: tudom bűnöm.
Kegyelmet adjál most nekem!
126
Erény titokzatos ura,
ékesség, szentség temploma!
Ha a szél téged megingat,
én biztos nem gyalázkodom.
127
A vajban a tej nem látszik,
a Tanítás néma titok.
Tudásból nem-tudás fakad,
szívedre bízd látásodat!
128
A lelkem égi származék,
nem érinti a földi lét.
Szenvedése tűnő felhő,
az elborult ég látomás.
129
Az érzékek felismerik
az elme képzelgéseit.
Hamis és való, innenső
és túlsó - szétválasztható.
130
Míg szirmot bontott, elkésett,
a dongó nem várhatta meg.
Majd a szerelmük várja meg,
míg újra testet öltenek.
131
Ha már hervad selyem-szirma,
virágát a méh elhagyja.
Az ifjú lány se látja meg
a vénülő legényeket.
132
Izzó a vágy, tüzel a vad,
szarvasbika hívja párját.
Szerelmes hévvel kért a lány,
s dalolta szomorú dalát.
133
Lent a néptelen völgy ölén
szerelmes ifjú dala zeng.
Rá csak a hegyoldal felel,
szél fúj füves tisztásain.
134
A bércről kiáltás hangzott,
nem volt, ki feleljen, senki.
Szerelmes szóval vallottam,
nem értette a szót senki.
135
Ha a lelked is tisztulna,
mikor a tested víz mossa,
az aranyhal is egyenest
a nirvánába juthatna.
136
Ha emberek közt a láma
a sárgabarna bő csuha,
állatok közt élenjáró
az aranytollú vadliba.
137
Ha bírni a Tan eszméit,
szavak tudását jelenti,
egy rátermett papagáj is
szólhat a Magasztos helyett.
138
Ha szerzetesnek állani
lehet esküszókkal csupán,
lehet buddhává lenni is,
más szavakat visszhangozván.
139
Ha buddhává lehetnek, kik
elleneiket lebírják,
a vadon élő állatok
lesznek legelébb buddhává.
140
Ha szerzetesként élhetnek,
kik gyönyöröknek áldoznak,
A Kincsőrző Kígyódémon
máris buddhává változhat.
*
Tudást Őrző Tiszta Tenger
Szerelemről már nem dalol.
Hallgat, miképpen mindazok,
akikről szólnak a dalok.
/Fordította: Sári László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése