Kedves művészetkedvelő blogfigyelők!
Új sorozattal szeretnék kedveskedni nektek. Cangjang Gjaco, a kicsapongó életmódjáról híres, fiatalon elhunyt VI. Dalai Láma (1683-1706) verseit olvashatjátok ezen az oldalunkon, Rab Zsuzsa magyar fordításában. Íme az első csokor a tibeti irodalom gyöngyszemeiből! Folytatjuk!
Olvassátok szeretettel!
Hajni
1
Kelet felől, hegy ormáról,
fehér fényben támad a hold.
Egy hajadon ékes arca
felsugárzik emlékemben.
2
Őszi vetés gyenge sarja
Az idén már kalászt érlel.
A sugár test vénkorára
deli íjnál hajlottabb lesz.
3
Ha ki lelkemet betölti,
lenne hites feleségem,
tengermélyi drágakőhöz
szememben hasonló lenne.
4
Véletlen-lelt szeretőmtől
a véletlen elválasztott.
Mintha fehér tüzű türkiszt
leltem s el is dobtam volna.
5
Ha egy rangos hivatalnok
lányának fény-arcát nézed:
mintha érett, szép gyümölcsöt
bámulnál magas fa csúcsán.
6
Szívem tolvaja egy asszony.
Éjszaka virrasztok búban.
Nappal űztem őt hiába,
éjjel fáradt gyötrött lelkem.
7
Minden virág elvirágzott,
a jáspis méh mégsem gyászol.
Ha válnom kell e kedvesemtől,
én sem sírok majd utána.
8
Dér csipkézi a fű élét,
az északi szél követe.
Ő az, aki elválasztja
a virágot és a méhet.
9
Vadlúd hazája a nádas,
szívesen időzne ott még,
de a tavat jég béklyózza.
Gubbad csüggedten a vadlúd.
10
Csónakomnak nincs bár szíve,
mégis fordul, visszanéz rám
orrán a faragott lófej.
Szeretőm nem néz rám vissza.
11
Egy piaci szép leánnyal
háromcsomós kötést tettünk.
Szerelmünket nem oldottam,
mégis, mégis kioldódott.
12
Szerelemőrző zászlónkat
fűzfa törzsére kitűztük.
Aki erre jársz, könyörgök,
zászlónkat kővel ne dobd le!
13
A tussal rajzolt betűket
vízcseppek elmoshatják.
Le sem írt jelet a szívből
senki, semmi ki nem mossa.
14
Papírt díszítő pecsétnek
egyetlen szavát se hiszem.
Kérlek, hűséged pecsétjét
mind a kettőnk szívébe üsd.
15
Ó, illatos mályvarózsa!
Majd ha oltár dísze leszel,
engem, fürge jáspis méhet
vígy be ékes templomodba.
16
Szívem-veszejtő ha elhágy
s vallásba vonul vissza,
megyek, ifjú férfi én is
hegyi remetelakomba.
17
Útmutató szent lámától
kértem, hogy vezesse lelkem,
de tőled el nem téphette.
Nálad kérek menedéket.
18
Mesterem, a láma arcát
sosem tudom felidézni.
A te arcod nem idézem
mégis fényben, tisztán látom.
19
Ha szent fogadalmat téve
a Tanítás útján járok,
idvezülök még e testben
és halálom győzelem lesz.
20
A szent Kristály-hegy havából
s a kígyófű harmatából
kevert varázsszer sem különb,
mint ez a bor, kocsmárosné!
Ha ezt a nedűt megisszuk,
nem lesz keserű az élet!
/Fordította: Rab Zsuzsa/
Kelet felől, hegy ormáról,
fehér fényben támad a hold.
Egy hajadon ékes arca
felsugárzik emlékemben.
2
Őszi vetés gyenge sarja
Az idén már kalászt érlel.
A sugár test vénkorára
deli íjnál hajlottabb lesz.
3
Ha ki lelkemet betölti,
lenne hites feleségem,
tengermélyi drágakőhöz
szememben hasonló lenne.
4
Véletlen-lelt szeretőmtől
a véletlen elválasztott.
Mintha fehér tüzű türkiszt
leltem s el is dobtam volna.
5
Ha egy rangos hivatalnok
lányának fény-arcát nézed:
mintha érett, szép gyümölcsöt
bámulnál magas fa csúcsán.
6
Szívem tolvaja egy asszony.
Éjszaka virrasztok búban.
Nappal űztem őt hiába,
éjjel fáradt gyötrött lelkem.
7
Minden virág elvirágzott,
a jáspis méh mégsem gyászol.
Ha válnom kell e kedvesemtől,
én sem sírok majd utána.
8
Dér csipkézi a fű élét,
az északi szél követe.
Ő az, aki elválasztja
a virágot és a méhet.
9
Vadlúd hazája a nádas,
szívesen időzne ott még,
de a tavat jég béklyózza.
Gubbad csüggedten a vadlúd.
10
Csónakomnak nincs bár szíve,
mégis fordul, visszanéz rám
orrán a faragott lófej.
Szeretőm nem néz rám vissza.
11
Egy piaci szép leánnyal
háromcsomós kötést tettünk.
Szerelmünket nem oldottam,
mégis, mégis kioldódott.
12
Szerelemőrző zászlónkat
fűzfa törzsére kitűztük.
Aki erre jársz, könyörgök,
zászlónkat kővel ne dobd le!
13
A tussal rajzolt betűket
vízcseppek elmoshatják.
Le sem írt jelet a szívből
senki, semmi ki nem mossa.
14
Papírt díszítő pecsétnek
egyetlen szavát se hiszem.
Kérlek, hűséged pecsétjét
mind a kettőnk szívébe üsd.
15
Ó, illatos mályvarózsa!
Majd ha oltár dísze leszel,
engem, fürge jáspis méhet
vígy be ékes templomodba.
16
Szívem-veszejtő ha elhágy
s vallásba vonul vissza,
megyek, ifjú férfi én is
hegyi remetelakomba.
17
Útmutató szent lámától
kértem, hogy vezesse lelkem,
de tőled el nem téphette.
Nálad kérek menedéket.
18
Mesterem, a láma arcát
sosem tudom felidézni.
A te arcod nem idézem
mégis fényben, tisztán látom.
19
Ha szent fogadalmat téve
a Tanítás útján járok,
idvezülök még e testben
és halálom győzelem lesz.
20
A szent Kristály-hegy havából
s a kígyófű harmatából
kevert varázsszer sem különb,
mint ez a bor, kocsmárosné!
Ha ezt a nedűt megisszuk,
nem lesz keserű az élet!
/Fordította: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése