Kedves művészetkedvelő blogfigyelők!
Cangjang Gjaco, a VI. Dalai Láma (1683-1706) költeményeinek gyűjteményét ezúttal Sári László fordításaival folytatjuk. Kellemes olvasást a csodálatos tibeti versekhez!
Hajni
65
Látván virágok hullását,
feketére száradását,
eltűnődöm: ez a vénség
ifjú lányként virult egykor!
66
E világnak minden dolga
vízben tükröződő kép csak.
Lásd s tudd: e tűnő rajzolat
sohasem lehet valóság.
67
Kicsi leány! ha te hegyi
kolostorba vonulnál, én
minden vagyonomat annak
a szent kolostornak adnám.
68
Ó, te egy-éji szerető!
Légy enyém már alkonyattól!
Oly közel a hajnalóra,
mely úgyis elválaszt minket.
69
Virág nyílott, elhervadott,
teljesült a vágy s hanyatlott.
Mint a méh az aranyszárnyú,
megértettem ezt magam is.
70
A vágy gúzsba kötve húz át
új testbe a halál után.
Ám, ha vágyam kioltanám,
szidna s kacagna minden lány.
71
Mint lehullott virág szirma,
annyit ér a hűtlen kedves.
Mosolya, szép foga villan,
de szívem nem boldogítja.
72
Szüleim úgy határoztak,
vegyem feleségül a lányt.
Gyermekkorom kis kedvese,
mi lesz hát velünk ezután?
73
Nem eszem hullott barackot,
nem kell ehetetlen vackor.
Nem veszek zsémbes szeretőt,
nem kell káromkodós asszony.
74
Ivott, hódított az ifjú,
s a szépasszony vállán elaludt.
Reggel egy rőt, begyes kakas
hangos szóval ébresztette.
75
Ifjú leány, szép, heves: bor
s tea - ím, vágyunk tárgyai.
Halál után istentestben
többé nem lesz részed bennük.
76
Születésből halálba térsz,
meg kell válnod kedvesedtől.
Két lét közt, szűk ösvényen
csak az emléke vigasztal.
77
A szerelem hegyormain
szomorúvá lett a szívem.
De hegyi kolostoromba
nem enged a féltékenység.
78
Örvendezhet bár a fösvény,
csupán önmagát ámítja.
Majd mikor görcsét oldja,
boldogságát megtalálja.
79
Szarvasbikák, díszgúnárok,
enyelgések, könnyű lányok.
Éjjel-nappal botorságok,
se család, se barátságok.
80
Azt gondolja, kívánatos.
A testét tejben füröszti,
s azt meséli hazug szóval,
hogy nem volt még soha párja.
Ó, csak nem testéből árad
keserű bűze a szennynek?
81
Fogadalom nélkül öltött
barátcsuhát s gőgösen jár.
Vádolnak, ha nem tettem is,
én, a kis fekete varjú.
Nem vádolják, pedig tette,
ő, a szürke mongol héja.
82
E ház fala, bizony vékony.
Megtiltom hát neked, te lány,
hogy házamban sikoltozzál!
Még megszólnak az emberek.
83
Az aszályt a szikkadt síkon
futó zápor nem enyhíti.
Szenvedélyes szeretőre
több időt kell fordítani.
84
Beteljesülve se csökken
a vágy, az életre szóló.
Ha férfi s nő kötést tesznek,
a lét társas útját járják
örökkön-örökké, míg a
túlsó boldogságig érnek.
85
Égi teremtmény, isten-lány,
szeretet nélkül szerető!
Égi táltosé járásod,
földi lépteid - botlások.
86
A havasi völgy pázsitján
pompáznak karcsú tárnicsok.
Ne siess kis sárga dongó!
Megvárnak lent a virágok.
87
Ékes arcú, szép kedvesem!
A jó kígyódémont kérem,
vegye rá a Halál Urát,
együtt maradjunk odaát.
88
Arca tiszta, ragyogó, mint
hangarózsa fehér szirma.
Hogy a szíve gonosz volna?
Ártalmatlan kis fegyver az.
89
Míg bírja szirmát, a fürge
méh rátalál, majd tovább száll.
Sosem hervadó virág nincs -
szerelmes méh lesz a hű társ.
90
A tested hússzirmú virág,
temető kertjében nyíló.
Lelked szélfútta madártoll,
a halál szűk ösvényén száll.
91
Elmúltak az ifjú évek,
a bűn s a szégyen itt maradt.
Szívrabló, szép istennőm! Tölts
e bűnben még egy éjt velem!
92
Mint pelyhes madárfióka,
oly piciny s gyönge vagy, kedves!
Nagy úr az, ki holtig tiltja
szerelmünk, és hogy óvjalak!
93
Kívül - hűvös sáfránylevél,
bent - lágy szirmú lótuszvirág.
Arca - rideg szomorúság,
szíve - gyönge szeretőé.
94
Egyenes, szilárd lélek ő,
ne légy gyenge, hajladozó!
Szerelmének nem vet véget
a szűnő lét, múló idő.
95
Nem anya szülte ezt a lányt,
papírból készült, vagy fabáb.
Kicsi kedvesem! Szerelmed
csupán zörgő papírvirág.
96
A láma szent tanítása:
Bármit ígér, bárhogy kérlel,
ha nő, ki titkod kérdezi,
megbánod, ha felelsz neki!
97
Foghatsz halat vashoroggal
a tó sötét mélyéről is.
Holdarcú szeretőd titkát
lelke mélyén föl nem leled.
98
Szülői áldást nem kértem,
elmentem szeretőm után.
Ha elhagy, én önfejű lány,
beteljesítem az átkot.
99
A mangófa íze fanyar,
de gyümölcse édes, finom.
Ki lánya vagy, nem érdekel,
de gyönyörű tested - nagyon.
100
A könnyű nők jó szeretők,
de hebehurgyák, fecsegők.
Kibeszélik elődjeid,
s mindenki tud majd rólad is.
/Fordította: Sári László/
Látván virágok hullását,
feketére száradását,
eltűnődöm: ez a vénség
ifjú lányként virult egykor!
66
E világnak minden dolga
vízben tükröződő kép csak.
Lásd s tudd: e tűnő rajzolat
sohasem lehet valóság.
67
Kicsi leány! ha te hegyi
kolostorba vonulnál, én
minden vagyonomat annak
a szent kolostornak adnám.
68
Ó, te egy-éji szerető!
Légy enyém már alkonyattól!
Oly közel a hajnalóra,
mely úgyis elválaszt minket.
69
Virág nyílott, elhervadott,
teljesült a vágy s hanyatlott.
Mint a méh az aranyszárnyú,
megértettem ezt magam is.
70
A vágy gúzsba kötve húz át
új testbe a halál után.
Ám, ha vágyam kioltanám,
szidna s kacagna minden lány.
71
Mint lehullott virág szirma,
annyit ér a hűtlen kedves.
Mosolya, szép foga villan,
de szívem nem boldogítja.
72
Szüleim úgy határoztak,
vegyem feleségül a lányt.
Gyermekkorom kis kedvese,
mi lesz hát velünk ezután?
73
Nem eszem hullott barackot,
nem kell ehetetlen vackor.
Nem veszek zsémbes szeretőt,
nem kell káromkodós asszony.
74
Ivott, hódított az ifjú,
s a szépasszony vállán elaludt.
Reggel egy rőt, begyes kakas
hangos szóval ébresztette.
75
Ifjú leány, szép, heves: bor
s tea - ím, vágyunk tárgyai.
Halál után istentestben
többé nem lesz részed bennük.
76
Születésből halálba térsz,
meg kell válnod kedvesedtől.
Két lét közt, szűk ösvényen
csak az emléke vigasztal.
77
A szerelem hegyormain
szomorúvá lett a szívem.
De hegyi kolostoromba
nem enged a féltékenység.
78
Örvendezhet bár a fösvény,
csupán önmagát ámítja.
Majd mikor görcsét oldja,
boldogságát megtalálja.
79
Szarvasbikák, díszgúnárok,
enyelgések, könnyű lányok.
Éjjel-nappal botorságok,
se család, se barátságok.
80
Azt gondolja, kívánatos.
A testét tejben füröszti,
s azt meséli hazug szóval,
hogy nem volt még soha párja.
Ó, csak nem testéből árad
keserű bűze a szennynek?
81
Fogadalom nélkül öltött
barátcsuhát s gőgösen jár.
Vádolnak, ha nem tettem is,
én, a kis fekete varjú.
Nem vádolják, pedig tette,
ő, a szürke mongol héja.
82
E ház fala, bizony vékony.
Megtiltom hát neked, te lány,
hogy házamban sikoltozzál!
Még megszólnak az emberek.
83
Az aszályt a szikkadt síkon
futó zápor nem enyhíti.
Szenvedélyes szeretőre
több időt kell fordítani.
84
Beteljesülve se csökken
a vágy, az életre szóló.
Ha férfi s nő kötést tesznek,
a lét társas útját járják
örökkön-örökké, míg a
túlsó boldogságig érnek.
85
Égi teremtmény, isten-lány,
szeretet nélkül szerető!
Égi táltosé járásod,
földi lépteid - botlások.
86
A havasi völgy pázsitján
pompáznak karcsú tárnicsok.
Ne siess kis sárga dongó!
Megvárnak lent a virágok.
87
Ékes arcú, szép kedvesem!
A jó kígyódémont kérem,
vegye rá a Halál Urát,
együtt maradjunk odaát.
88
Arca tiszta, ragyogó, mint
hangarózsa fehér szirma.
Hogy a szíve gonosz volna?
Ártalmatlan kis fegyver az.
89
Míg bírja szirmát, a fürge
méh rátalál, majd tovább száll.
Sosem hervadó virág nincs -
szerelmes méh lesz a hű társ.
90
A tested hússzirmú virág,
temető kertjében nyíló.
Lelked szélfútta madártoll,
a halál szűk ösvényén száll.
91
Elmúltak az ifjú évek,
a bűn s a szégyen itt maradt.
Szívrabló, szép istennőm! Tölts
e bűnben még egy éjt velem!
92
Mint pelyhes madárfióka,
oly piciny s gyönge vagy, kedves!
Nagy úr az, ki holtig tiltja
szerelmünk, és hogy óvjalak!
93
Kívül - hűvös sáfránylevél,
bent - lágy szirmú lótuszvirág.
Arca - rideg szomorúság,
szíve - gyönge szeretőé.
94
Egyenes, szilárd lélek ő,
ne légy gyenge, hajladozó!
Szerelmének nem vet véget
a szűnő lét, múló idő.
95
Nem anya szülte ezt a lányt,
papírból készült, vagy fabáb.
Kicsi kedvesem! Szerelmed
csupán zörgő papírvirág.
96
A láma szent tanítása:
Bármit ígér, bárhogy kérlel,
ha nő, ki titkod kérdezi,
megbánod, ha felelsz neki!
97
Foghatsz halat vashoroggal
a tó sötét mélyéről is.
Holdarcú szeretőd titkát
lelke mélyén föl nem leled.
98
Szülői áldást nem kértem,
elmentem szeretőm után.
Ha elhagy, én önfejű lány,
beteljesítem az átkot.
99
A mangófa íze fanyar,
de gyümölcse édes, finom.
Ki lánya vagy, nem érdekel,
de gyönyörű tested - nagyon.
100
A könnyű nők jó szeretők,
de hebehurgyák, fecsegők.
Kibeszélik elődjeid,
s mindenki tud majd rólad is.
/Fordította: Sári László/
